A Szent Péter és Pál Görögkatolikus Nevelőszülői Hálózat egyik nevelőszülői családjában 2026. szeptember 16-án olyan helyzet alakult ki, amelyre senki nem számított: egy 17 éves fiatal hirtelen rosszul lett, remegni kezdett, elvesztette az eszméletét, majd leállt a légzése.

A nevelőszülő azonnal segítséget kért, miközben a házban lévő 16 éves fiú felismerte, hogy nevelt testvére nagy bajban van. A segélyhívó diszpécser telefonos irányításával pedig olyan dolgot tett, amelyre talán még felnőttként is nehéz lenne felkészülni: megkezdte az újraélesztést, mellkasi kompressziókat alkalmazva.

Nem tudjuk, hány perc telt el. Azt viszont tudjuk, hogy abban a néhány percben egy fiatal fiú nem pánikolt, hanem cselekedett.

A helyszínre rövid időn belül megérkezett a mentőszolgálat. A mentőszolgálat munkatársai még hosszú ideig folytatták az ellátást, mielőtt a gyermeket kórházba szállították.

A vizsgálatok során kiderült, hogy súlyos epilepsziás roham okozta a közvetlen életveszélyt. Megkapta a szükséges kezelést, és szeptember 23-án hazatérhetett.

Ma már jól van. ❤️

Mi pedig szeretnénk megállni egy pillanatra, és kimondani: büszkék vagyunk.

Büszkék vagyunk arra a 16 éves fiúra, aki egy rettenetesen nehéz pillanatban nem fordult el, hanem segített.

Büszkék vagyunk a nevelőszülőre, aki azonnal felismerte a helyzet súlyosságát, és segítséget kért.

És hálásak vagyunk a mentésirányításnak, a mentőszolgálat munkatársainak és mindenkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy ez a történet ma már jó hírről szólhasson.

A gyermekvédelemről sokszor hallunk nehéz, szomorú történeteket. De vannak olyan pillanatok is, amelyek megmutatják, mit jelent egymás mellett állni, felelősséget vállalni, odafigyelni és segíteni.

Mert a gyermekvédelem nemcsak intézményekről, szabályokról és nehézségekről szól, hanem mindenekelőtt emberekről. Gyermekekről, akik vigyáznak egymásra, és felnőttekről, akik mellettük állnak akkor is, amikor igazán nagy szükség van rájuk.

Ez a történet róluk szól.

Egy 16 éves, nevelésbe vett fiú története, aki ebben a pillanatban nemcsak társ volt, hanem segítő és életmentő.

És talán ez az egyik legszebb dolog, amit egy közösség adhat egy gyermeknek: megtanítani arra, hogy számít a másik ember élete, és hogy a bajban nem vagyunk egyedül.

Köszönjük, hogy példát mutattatok emberségből, lélekjelenlétből és összetartásból.

A program legfontosabb célja az volt, hogy a fiatalok önismerete és önbizalma fejlődjön, miközben megtanulják bátrabban kifejezni érzelmeiket, gondolataikat, és könnyebben kapcsolódjanak egymáshoz. A zene ehhez különleges eszköznek bizonyult: egyszerre adott lehetőséget az egyéni kibontakozásra és a közösséghez tartozás megélésére.

A zene ugyanis olyan projektív eszköz, amely lehetőséget teremt a bennünk rejlő, sokszor nem tudatos érzelmek kifejezésére és feldolgozására. Nem szükséges hozzá különleges előképzettség vagy tudás – a zene mindenki számára elérhető. Segíthet megérteni önmagunkat, oldani a feszültségeket, feldolgozni az érzéseket, miközben közösséget is teremt.

Az „Aki ÉL, zenÉL” program megvalósításához jelentős segítséget nyújtott a Tesco „Start a jövőért” program támogatása. A támogatásnak köszönhetően az alapítvány bővíthette a zenei és önismereti foglalkozásokhoz szükséges eszközállományát. Új hangszerek, mikrofonok és erősítő segítették, hogy a fiatalok számára még tartalmasabb, élményalapú foglalkozásokat lehessen megvalósítani.

A legnagyobb eredmény azonban nem pusztán a beszerzett eszközökben mérhető. Sokkal inkább abban, ami a közös zenélés során létrejött: a fiatalok között kialakuló kapcsolatokban, a közös alkotás örömében és abban a felszabadultságban, amelyet a zene képes megteremteni.

A foglalkozásokon és próbákon a résztvevők megtapasztalhatták, milyen érzés együtt létrehozni valamit. Egy dallamot, egy ritmust, egy közös produkciót – valamit, ami mindannyiuk munkáját és jelenlétét tükrözi. A zene közös nyelvvé vált, amelyen keresztül örömmel kapcsolódhattak egymáshoz, miközben saját hangjukat is megtalálhatták.

A program egyik különleges eredménye volt, hogy a közös munka nem állt meg a próbaterem falai között. A fiatalok számára fellépési lehetőség is nyílt, így megmutathatták másoknak is, mivé formálódott a közös munka. Egy-egy ilyen alkalom nemcsak élményt jelentett, hanem fontos visszajelzést és sikerélményt is adott a résztvevőknek: azt az érzést, hogy képesek valamire, hogy van érték, amit ők maguk teremtenek.

Az „Aki ÉL, zenÉL” program így nem csupán egy lezárult projekt története. Egy olyan közös út kezdete, amelyen a zene továbbra is összeköt, önbizalmat ad, teret biztosít az önkifejezésnek, és közösséget épít.

Mert néha elég egy hangszer, egy dallam, egy közös ritmus – és megszületik valami, ami túlmutat a zenén: kapcsolódás, élmény és hit önmagunkban.

Mit jelent nevelőszülőnek lenni?

A nevelőszülő feladata, hogy családias környezetet biztosítson a gyermek számára mindaddig, amíg visszatérhet vér szerinti családjába, vagy életében stabil, kiszámítható és hosszú távú megoldás születik.

A nevelőszülő:

• átmenetileg befogadja a családjukból kiemelt gyermekeket;
• gondoskodik a gyermekek mindennapi szükségleteiről;
• érzelmi biztonságot, szeretetet és támogatást nyújt;
• biztosítja az oktatáshoz és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést;
• támogatja a gyermekek kapcsolattartását vér szerinti családjával;
• együttműködik a gyermekvédelmi szakemberekkel a gyermekek érdekében.

Ki lehet nevelőszülő?

Nevelőszülő lehet az, aki:

• legalább 8 általános iskolai végzettséggel rendelkezik;
• betöltötte a 24. életévét;
• büntetlen előéletű
• családi állapota lehet párkapcsolatban élő vagy egyedülálló
• a gondozott gyermeknél legalább 18, legfeljebb 50 évvel idősebb;
• személyisége és egészségi állapota alapján alkalmas a gyermek egészséges fejlődésének biztosítására (pszichológiai és egészségügyi alkalmassági vizsgálat alapján);
• megfelelő lakhatási körülményekkel rendelkezik, ahol gyermekenként legalább 6 m² alapterületű szoba biztosítható;
• a nevelőszülői tevékenység nem kötött saját ingatlanhoz, albérletben is végezhető, azonban szükséges a tulajdonos hozzájáruló nyilatkozata
• vállalja a térítésmentes, 60 órás felkészítő tanfolyam, majd két éven belül a 240 órás KOP képzés elvégzését.

Milyen juttatások illetik meg a nevelőszülőt?

A nevelőszülő foglalkoztatási jogviszonyban látja el feladatait, ezért munkájáért díjazásban részesül.

Nevelőszülők díjazása 2026. január 1-től:

• 1 gyermek esetén a havi br. jövedelem: 322.800 Ft/hó.
• 2 gyermek esetén a havi br. jövedelem: 451.920 Ft/hó.
• 3 gyermek esetén a havi br. jövedelem: 581.040 Ft/hó.
• 4 gyermek esetén a havi br. jövedelem: 774.720 Ft/hó.
• 5 gyermek esetén a havi br. jövedelem: 968.400 Ft/hó.
• 6 gyermek esetén a havi br. jövedelem: 1.162.080 Ft/hó.

3 év alatti, illetve tartósan beteg vagy fogyatékossággal élő gyermek esetén 
további 48.420 Ft/hó/gyermek kiegészítés jár.

·       2 év alatti gyermek esetén nevelőszülői GYED megigénylése.

A nevelt gyermekek ellátására havonta nevelési ellátmányt folyósítunk.

A nevelőszülő jogosult:

• nevelési díjra és a gyermek ellátását szolgáló ellátmányra (a gyermekek számától és szükségleteitől függően);
• családi pótlékra;
• családi adókedvezményre;
• a fenntartó által biztosított további támogatásokra (például iskolakezdési támogatásra, ruházati támogatásra, ünnepi juttatásokra vagy utazási kedvezményekre).

Hogyan zajlik a kiválasztás?

A jelentkezés folyamata több lépésből áll, hogy mind a gyermekek, mind a jelentkezők számára a legmegfelelőbb döntés születhessen.

A folyamat részei:

• telefonos kapcsolatfelvétel és tájékoztatás;
• személyes beszélgetés szakembereinkkel;
• a lakókörnyezet felmérése;
• egészségügyi alkalmassági vizsgálat és a szükséges nyilatkozatok kitöltése;
• kifogástalan életvitel vizsgálata;
• pszichológiai alkalmassági vizsgálat;
• a 60 órás nevelőszülői felkészítő képzés elvégzése.

Egy gyermeknek Ön jelentheti az újrakezdés lehetőségét

Minden gyermek megérdemli, hogy biztonságban, szeretetben és elfogadó környezetben nőhessen fel. Ha úgy érzi, hogy szívesen vállalná ezt a felelősségteljes, ugyanakkor rendkívül értékes hivatást, várjuk jelentkezését!

Legyen Ön is nevelőszülő – mert a szeretet ott válik igazán küldetéssé, ahol nem azt kérdezzük, mit kapunk, hanem azt: kinek adhatunk otthont.

.A színes, vidám díszekkel feldíszített fa ezúttal azonban nem csupán a virágkarneváli forgataghoz kapcsolódik. Egy kedves, ugyanakkor fontos üzenetet hordozó történetet is őriz: Samu, a kis sün meséjét.

Samu alakja a gyermekvédelemben nevelkedő gyermekeket szimbolizálja. Azokat a gyerekeket, akiknek életútja sokszor nehezebb, akiknek már egészen fiatalon olyan akadályokkal kell szembenézniük, amelyekkel kortársaiknak talán soha. Samu tüskéi egyszerre jelképezik a megélt nehézségeket és azt a védelmet, amelyre egy gyermeknek szüksége lehet ahhoz, hogy biztonságban érezze magát.

A mese üzenete ugyanakkor a reményről is szól. A tüskék mögött ugyanis egy érző, szeretetre vágyó és szeretni képes kis sün rejtőzik. Ahogyan minden gyermekben ott van valami különleges és megismételhetetlen: a szeretet képessége, a jóság, az érték és az a belső erő, amely megfelelő támogatással és biztonságos környezetben kibontakozhat.

A Szent Péter és Pál Görögkatolikus Gyermekvédelmi Központ lakásotthonaiban és nevelőszülői hálózatában olyan gyermekekről gondoskodnak, akik különböző okok miatt nem nevelkedhetnek vér szerinti családjukban. A szakemberek és nevelőszülők feladata nem csupán az, hogy otthont és biztonságot teremtsenek számukra, hanem az is, hogy segítsenek feldolgozni a múlt nehézségeit, megtapasztalni az elfogadást, és esélyt adni egy kiegyensúlyozottabb, reménytelibb jövőre.

Samu története ezért jóval több egy kedves mesénél. Arra emlékeztet bennünket, hogy a „tüskék” mögött mindig érdemes meglátni a gyermeket – az érzéseivel, értékeivel, vágyaival és szeretetigényével együtt.

A Debreceni Református Nagytemplom Emlékkertjében álló imafa így a Debreceni Virágkarnevál idején nemcsak színekkel, hanem egy fontos üzenettel is gazdagítja a várost: minden gyermek szerethető, értékes, és megérdemli, hogy biztonságban nőhessen fel.

Délelőtti felfedezések: Természet és tudomány a Tisza-tónál

A táborozók minden napját izgalmas, tartalmas programok indították, amelyek során a gyerekek közelebbről is megismerhették a környék egyedülálló növény- és állatvilágát.

• Séták a víz felett: A délelőttök során a csoport ellátogatott a Tisza-tavi Vízi Sétány és Tanösvény különleges pallósorára. A nádasok mentén tett túrák során a gyerekek közvetlen közelről figyelhették meg a helyi madárvilágot.
• Kalandok az Ökocentrumban: A Tisza-tavi Ökocentrum látogatása óriási sikert aratott. Európa legnagyobb édesvízi akváriumrendszere, a vidrák látványetetése és a háromdimenziós mozi mind-mind elvarázsolták a kis és nagy felfedezőket egyaránt.

Délutáni hűsölés a poroszlói szabadstrandon

A tartalmas délelőtti séták után a délutánok a felhőtlen játékról és a pihenésről szóltak. A kiváló nyári időjárásnak köszönhetően a csapat minden délutánt a poroszlói fürdő szabadstrandján töltött.

Mivel a szállás karnyújtásnyira volt a parttól, a gyerekek szinte azonnal fejest ugorhattak a szórakozásba. A biztonságos, sekély vizű partszakasz kiváló helyszínt biztosított a vizes játékokhoz, a közös úszáshoz és a strandoláshoz. A gyerekek hatalmas örömmel vették birtokba a vizet, miközben a kísérők folyamatos és gondos figyelme mellett épültek a homokvárak és zajlottak a nagy vízi csaták.

Örök emlékekkel tértek haza

A tábor egyértelműen elérte a célját: a gyermekek csodálatosan érezték magukat, lelkileg és élményekkel gazdagodva, feltöltődve tértek vissza a mindennapokba. Az ilyen közös utazások kiemelten fontosak a Nevelőszülői Hálózat közösségépítésében, hiszen a gyerekek nemcsak új ismereteket szereztek, hanem egymással is szorosabb barátságokat kötöttek.

Hálás szívvel köszönjük a négy kísérő áldozatos munkáját, akik gondoskodtak a gyermekek biztonságáról, és arról, hogy ez a poroszlói hét az új egyházmegyei épületben valóban egy felejthetetlen, mosolygós nyári emlék maradjon mindannyiuk számára!

A szeptember az óvodakezdés ideje, sok anyukának, kisgyermeknek pedig egy korszak lezárulta. Sokan aggodalommal tekintenek az őszi kezdésre. Vajon figyelnek majd a gyerekemre? Hogyan tud alkalmazkodni az új napirendhez? Iszik majd eleget? Megvigasztalják, ha sír? Észreveszik az óvónők, ha bántják szegénykét? Mi lesz, ha nem eszi meg az ebédet?

10 jó tanács az óvodai beszoktatáshoz

1. Menjetek el együtt vásárolni, vegyél izgalmas, nagyfiús/nagylányos kiegészítőket!
Most, hogy eltelt az első hét, megérdemel egy kis jutalmat a gyermeked, amitől még inkább érzi, hogy ő már nagy, aki büszkén jár oviba. Vegyetek közösen valamit, például napszemüveget, vagány sapit, játék karórát. Vagy remek apróságokat lehet kapni, ha nem akarsz sokat költeni: kistáska, dobozkák, csatok, figurás kulacs, tolltartó.

2. Válasszatok együtt bevasalható és ragasztható matricát a netről!
Ha sikerül, szerezzetek be az ovis jeléhez hasonló vasalható matricát vagy valami vicces/aranyos figurát. Ha elkészültél, utána mutasd is meg a jellel ellátott kis ruhácskáit - biztosan fog neki örülni!

3. Beszélgess vele minél többet!
Célravezetőbb, ha a kicsiknek nem az ovis életről tartunk ismeretterjesztő beszámolót - számukra ez homályos, távoli.  Érdemes inkább meséken keresztül együtt eljátszani a lehetséges helyzeteket, nehézségeket. Erre a legjobb alkalom az esti mese ideje: fürdés után nyugodt hangulatban, összebújva a kedvenc plüssállata nevében beszélgetést kezdeményezhetsz a piciddel.

Emelj ki egy-egy szituációt (például ebéd utáni alvás, játék, vita az ovis társakkal, verekedés, anyu/apu hiánya), és beszéljétek meg játékos formában. Meglátod, a gyereked hamar bekapcsolódik, az állatkájának szívesen válaszol, és így kicsit terelgetheted is, mit csináljon majd anyu/apu nélkül.

4. Meséld el, hogy mit fogsz csinálni, míg ő oviban lesz, és biztosítsd afelől, hogy mész érte!
Soha ne időpontot mondj, hanem kösd valami eseményhez: például "amikor ti ebédeltek, akkor én is eszem a munkahelyemen" "uzsonna után jövök", vagy "délután kimentek a kertbe, és oda fogok menni érted".

5. Nézzetek közösen ovis témájú meséket!
Szuper jó mesék vannak már, amik az ovis beszokás témáját dolgozzák fel. Kérd könyvtáros vagy eladó segítségét, és olvasgassátok együtt a történeteket!

6. Ne szégyelld a könnyeidet!
Nagyon sok helyen lehet olvasni, hogy a gyerek megérzi a szülei érzelmi szorongását, és sírósabban viseli az első heteket, ha a szülőnek is nehezebben megy az elengedés. Ez kétségtelenül így van. De mit tehetünk ellene?

Bár sok helyütt lehet olvasni, hogy a szülő igyekezzen nyugodt lenni, és ne mutassa ki, ha van ellenérzése, aggodalma, én mégis azt javaslom, hogy ne erőlködj. Nyilván nem a gyerek vállán kell kizokogni magadat, de most is a legjobb megoldás az őszinteség. Nyugodtan megmondhatod, hogy „ez anyunak/apunak is nehéz, hiányozni fogsz, és alig várom, hogy délután találkozzunk!”.

Ne szégyelld, ha netán te is elpityeredsz, inkább magyarázd meg, hogy azért sírsz, mert büszke vagy rá, hogy ilyen nagyfiú/nagylány lett már. Azért sírsz, mert nagyon szereted.

7. Ne mondd neki, hogy ne sírjon!
Az a legjobb, ha ő is megszabadul a feszültségeitől, nem fojtja magába azokat. Bátorítsd, hogy szabadon kifejezze az érzéseit. Ilyenkor nem is kell mondani semmit, elég, ha megölelgeted, megszeretgeted. Utána persze megdicsérheted, hogy milyen nagy már, hogy csak egy picikét kesergett.

8. Igyekezz reggel nem kapkodni!
Ez valószínűleg nehéz feladat. Tapasztalatból tudom… De ha reggel van idő még egy kis összebújásra, beszélgetésre, és mondjuk még a ruháját is kiválaszthatja, akkor biztos ő is nyugodtabban indul útnak, mintha állandóan sürgetnéd. Érdemes egy picit előbb felkelni a reggeli meghitt hangulat érdekében.

9. Maradj ott az oviban vele egy picit, mielőtt hazaindulnál!
Gyermeked örülni fog, ha bemész hozzá a csoportszobába, vagy kiülsz hozzá az udvarra, és megmutathatja, milyen játékok a kedvencei, mit csinált ma. (Persze akkor, ha az óvónők is beleegyeznek.) Érdemes ilyenkor kicsit beszélgetni nevelőkkel is. Nem is hinnéd, hogy mennyire figyelnek a gyermekeid! Ha látják, hogy kellemesen elbeszélgetsz, szimpatizálsz az óvónőkkel, hogy bízol bennük, akkor a picik is hamarabb kezdenek ragaszkodni hozzájuk.

10. És végül egy nehéz szabály…
Ki ne veszítette volna már el a türelmét a gyerekével szemben? Sokszor érzi magát az ember tehetetlennek, fáradtnak. Ilyenkor vannak jól bevált módszerek. Kinek ez, kinek az. De arra ügyelj, hogy ne hagyja el a szádat ilyesmi: "Jól van, majd az oviban jól megnevelnek!" Esetleg: "Alig várom, hogy az oviban legyél, nem lesz gondom veled." Nehogy akaratodon kívül is félelmet, ellenérzést kelts bennük.

Akárhogy is alakulnak az első hetek, az biztos, hogy nagyon jót fog tenni a közösségbe szokás, a sok élmény és a szakszerű, fejlesztő foglalkozás. De a legjobb az lesz az egészben, mikor egy-egy fárasztó ovis nap után anya és apa kicsit félretolják a teendőiket és beszállnak egy jó kis játékba!

Szerző: Pintérné Mirza Anna pedagógus, grafológus
Fotó: Freepik